A papucs

A történet Egy 19 éves lányról szól, aki bele fáradt az élet folytonos buktatóiba. Ezért el határozta, hogy öngyilkos lesz, vajon sikerül neki? Vagy a sors közbe szól...

A monitor halvány fénye világította be a szobát. Egy éj fekete, hát közepéig erő hosszú hajú lány, ült előtte.
 Tőle két számmal nagyobb alvós pólót viselt, valami külföldi rock együttes lehetett rajta. Mert koponyák közti villámok díszítették. Alul pedig egy kényelmes sötét kék rövid nadrág.

Új percei alatt kattogtak a klaviatúra billentyűi. Könny cseppek letörlésétől nedves kezét pólójával szárítótta. A képernyőn lassan megjelent egyik sor a másik után. "Kedves apu! Nem bírom, a napokat tovább számolni, és várni, hogy mikor következik vég.
Ha az életem az enyém, egyedül én akarok a sorsáról dönteni.Ma este döntöttem! Véget vetek életemnek.
Szeretlek Lilith".

A levelet kint hagyta képernyőn, ha apja keresné hamar meg találja.

Fel kapta kapucnis pulóverét, és a tető téri lépcsők felé vette az irányt.
Csillagokkal telli kellemes idő volt, csak a szél fodrozta néha, kapucnija alól ki logó fürtjeit. A párkányhoz sétált, és nézte a ritkán fel bukkanó autók fel, és el halványuló lámpáit.
Nyolc emeletes sor ház volt, így minden olyan kicsinek tűnt.
Ki bujtatta talpait papucsából, és láb ujjaival egyenként le lökte őket.
Azon gondolkodot, hogy vajon ő is így fog e ringani a szélben, ahogy e két papucs. Egyre közelebb csoszogott a tető széléhez, míg a súly pontja élet, és halál közt nem lebegett.

 Egy férfi hangját fújta a szél a lányhoz. Határozott, közömbös, de mégis simogató hangot.
-Te most komolyan le akarsz ugrani?
-Te meg ki vagy, és mit akarsz itt?
-Ki jöttem rá gyújtani, amúgy Edward vagyok.
A srác, egy nyolcvan magas, rövid tűsis világos barna hajú, úgy mond sármos fiatal ember. Egy sötét kék farmerben, és fel türt galléros, fekete vászon kabátban volt, aminek az alja egészen a térdéig ért.

 -Szóval most le akarsz ugrani?
-Mi közöd hozzá?
-Semmi, csak gondoltam beszélgetek, míg el nem szivom a cigit.
-Jah, kösz, és igen le ugrok!
-Az jó! Dohányzól?
-Nem
-Akkor gyújts egy utolsót mielőtt ugrasz. Ennyi csak bele fér?
A dobozából elő pattintótt egy újabb szál cigarettát, meg gyújtotta, és a lány felé nyújtotta.

-De csak ezt az egy szálat! -mondta a lány.
Így ültek le mind a ketten a tető szélére.
-És miért ezt a szép estét választottad?
-Mert most döntöttem el.
-Ez az első cigarettád? Mert elég érdekesen tartod.
-Igen, eddig vigyáznom kellett az egészségemre.
-Sportoltál valamit?
-Nem, nem űzhetek megterhelő feladatokat. Mert van egy kis gond a szívemmel, nem úgy működik ahogy, ahogy kellene.
Szem gödréből ki csorduló könny cseppet a szél söpörte az arcáról.
-De miért pont nekem... Annyi ember van a földön, miért én romlottam el?
Edward magához húzza a lányt, és szorosan át karolta. Igy telik el pár perc, míg Lilith fel nem szipogja könnyeit.
-Szóval én cigit adok, te pedig cserébe ki mosod a kabátomat?
Mind ketten hangos kuncogásban törtek ki. Edward hüvelyk ujjával le törölte jobb, majd a bal oldali könny áztatta szemét a lánynak.
-Figyelj, szerintem elég mára ennyi izgalom. Be kísérlek, és ki pihened a ma estét.
A lány bólintott, és a meztelen lábát fürkészte.

Ekkor Edward jobb kezét Lilith hóna alatt fűzte be, bal kezét pedig térde alá helyezte. Lendületesen fől emelte a lány karjai pedig Edward nyakába borultak. Arcuk csak pár centire volt egymástól, lehelletük valami fenséges táncba fonódott össze. A lakás bejárata előtt le tette, a kis szőrös láb törlőre.
-Ma már ne csinálj semmi butaságot. Mert nem örködöm az ajtód előtt.
A lány kicsit pirulva mosolygott.
-Jól van, meg ígérem.

Az ajtót halkan be csukta, hogy az apja fel ne ébredjen, lábuj hegyen osont el az ajtaja előtt. Szobájába érve a számítógéphez ment, hogy nyomjon egy törlés gombot.
Be feküdt puha ágyába, és mosollyal az arcán álomba szenderült. Hajnalban a reggeli újságért ki menő apa.
Az újság mellett két darab papucsot is talált, ami hosszas nézegetés után, ismerősnek tűnt a számára...

2015,  június 1.-e